zsebműhely

AM-KF vobulátor

2012-01-29T12:03:00.000-08:00

Lassú, inkább tyúklépés a műhelyemben.
Összeraktam a RT 1988-as évkönyvéből a 66. oldalon talált kis műszert. Lefényképezni csak felülről merem, mert a fóliaoldalt sikerült elrondítanom. Kipróbáltam a DVD feliratozásra árult alkoholos filcet. Kár volt.
Nagyon sok helyen mart alá. Vagy nyolc helyen pótoltam vezetékkel a hiányt, mire beindult.
Most indul a vadászat. Ez csupán a söprögető rész, az üttető jelet is elő kellene állítanom 1kHz-es léptékkel, és illenék szabályozható erősítővel összekeverni.
A leírás szerint a rádió saját demodulátorát használva kell használni, és leállítani se felejtsem el az automatikus erősítés szabályozást.

Tekercselnék

2011-07-03T13:54:00.000-07:00

... de még nem lehet.
A rádiójavítás kicsit félrekerült, amíg elkészül az AM kf és rf egységek hangolására alkalmas generátor.
A generátor egy RT újság alapján készül. A három modulja megvan. Az oszci alkalmi 300 menetes tekerccsel kipróbálva. Tartományon belül működik. Csak a szinusza nem tetszik. Ugyanígy a moduláló jel szinusza is ronda. A meghajtó erősítő dc szintjei szerint működik. Összerakás előtt.
Most jön viszont a munka neheze. A lakatos munka.
Egy generátort nem illik vadtekercseléssel készült induktivitásokkal megpakolni.
Elindult a vadászat, hogyan kell méhsejtet tekercselni.
A jutubin találtam egyet, majd a Rádiótechnikákat nyálazva felbukkant 1970-es évkönyvben. Az utalt az 1968 novemberi számra, és még találtam az 1965 szeptemberi számban. (Van értelme felvásárolni a sok bekötött régi számot. Jobb, mint egy új Moldova regény. Pedig én szeretem az Öreget.)
Első nekifutásra elkészítettem a dörzskereket.
Én nem vacakoltam gumigyűrűvel. Kivágtam a kis Polszkimból megmaradt sárfogó gumiból akkora karikát, amit sikerült egyenletesre. Kerestem körkivágót, és hozzávalót szedtem ki 2mm-es bakelitlapból.
A három karikát összefogva középen, a fúrógépben kiegyengettem a gumifelületet.
A meghajtó tárcsát a szerző - Füvesi Gyula - 2mm vastag alulemezből alkotta. Nekem ekkora nincs.
Elsőre három réteg bakelit plusz valami hőre lágyuló műanyagot vágtam ki hozzá.
Erre már nem volt elég a körkivágó, fűrész kellett, bár nem zárom ki, hogy a legnagyobb is lehetett volna elég. (Cserélhető betétes 200Ft-os vacakkal metélkedem.)
A második napra az L profilok jöttek, és a tengely kiválasztása.
A profil nem volt gond. Szerettem volna ugyan U vasat, de az nincs, maradt a szögvas. Két lap egymással szemben.
(Most jól jött volna a gyermekjátékként kapott fémépítőm. Abban van tengelynek való, meg 90 fokos fogaskerék is. Ezt a dörzskerekes megoldást kikerülhettem volna.)

Első megoldásnak az udvarban talált 6-7 cm-es menetes szárdarab kínálkozott.
Reménykedtem benne, hogyha befogom két anyával satuba, és függőlegesen fúrom meg, nem mászik el nagyon a tengely, és megmenetelve 2 és feles csavarral tudom majd hozzáhuzatni a tekercstesteket.
Sajnos eleve görbe volt a menetes darab, és ha még ki is lógatom a forgást csapágyazó szögvasból, nagyon nagy O betűt rajzol.
Ez volt az első kudarc.
Jött a fúrótokmányos megoldás.
Van egy Junyij Tyehnik fadobozos játékom. Még nagyanyámtól kaptam, de kiválóan használható kis satuja, fűrésze, pontozója, üllője van. Évekig nem is volt más. Ennek a közepén figyel egy kézi hajtányos fúró. Az életben nem vettem elő, és nem is fogom.
A tokmánya most a legjobb helyre kerül.

8-as csavarra lehet feltenni, de 1mm-es menetemelkedése van.
Ez nem lehet gond.
Lehegedültem egy félig menetes csavar fejét, és feltekertem rá annyit, hogy a tokmány nyisson-zárjon.
Remek, csak ez is üt.
Nem tudok normális tengelyt alkotni.
Második kudarc.
Feltúrtam a bontott és bontható nyomtatókat, tengelykitermelésre alkalmas szemetemet, és nem volt közöttük a végén furatolt-menetes, aztán kigyúlt a fény.
A régi csöves EMG szkópokban a cserélhető fiókok távtartói tengelyek. Az egyik végén furat, a másik menetes szár. Ebből van valahol 3db. (nem fiók, csak a rúd)
Ha kisméretű tekercstestet nem tudok még ráhúzni, majd nagyobbal kísérletezem először. Mondjuk bergman csőre tekerek, vagy papírból alkotok csövet fúróra, és körberagasztom, úgy húzom le. Megoldás lesz, csak most haladjak azzal, amivel tudok!
Ez már nem kudarc. Lehet tovább lépni.
Ma a dörzskerék megoldását agyaltam ki.

A RT-s megoldásból nem derült ki a csapágyazása. A három alkotóelemet én nem szegecseltem (még) csak összacsavaroztam. A közepére 8-as csavart fúrtam át 4-es tengelynek való fúróval. Ilyen tengelyt találtam. Az L idomot két részből raktam össze. Valami polctartó bigyó lehetett, mert sok van belőle, és kaptam. Szép rozsdamentes anyag.
Az elforduló U alakú idomot autórádió oldalfalából vágtam és fúrkáltam méretre.
Eddig itt tartok.

Elég mocskos munka volt. Olaj, fémforgács, rozsda. Még nem fényképeztem.
Majd holnap csinálok képeket. (kipipálva)
Egyébként is esett az eső, és állandóan be kellett ráncigálni mindden az erkély védettebb területére.

Terta 422

2011-06-19T10:36:00.000-07:00

Elért engem is a csőmánia. Becsúszott. Addig nézegettem a Vaterán egy öreg masinát, amíg megszereztem.
Ő az.
(Még nem akarja, de rábeszélem.)

Valamikor középiskolás koromban Ezermester boltban már vettem egyet, és akkor abból nem lett rádió. Doboz, meg hangfal lett belőle. Rádió nem.
A hátlapon még az ára is rajta van.

Aztán kicsomagoltam, ki is lakik benne.

Por. Kosz minden mennyiségben.
A csöveket én vettem ki. Bicajjal hoztam haza 10km-t, inkább kibéleltem egy műanyag dobozt szivaccsal a szállításhoz.
A skálahúz darabokban, a doboz alján egérszar, és rágások. A forgatható ferritantennán sikerült a litzét mindkét oldalon szétrágni.

Azért kiporolva visszadugtam a csöveket, és bekapcsoltam. Illetve először átállítottam a 220V-ot 240V-ra a hálózati transzformátoron, Tanultam a Záborszky László Pacsirta felújító cikkéből, hogy jobban járok a kicsit alulfűtött csövekkel, mint a túlfűtöttel.
Méregetés még nem volt. A bemelegedés után kézzel forgattam a forgókondit Középhullámon. A bedugott mérőzsinór antennaként hozott egy magyar és egy szlovák nyelvű adást.
Ezen felbátorodva meghallgattam az URH kapcsoló állásban is.
Oda sajnos nem akad be az arretáló pecke, ezért kézzel kellett fognom a gombot, a másik mancsommal betuszkolni a variométert a lyukába, és sikerült is vagy 200V-ot megcirógatni közben.
Azt a pár irgumburgumot leszámítva Demjén Rózsi énekét tisztán, és jó volt hallani belőle.
Valamiképp sikerült beakasztani mégis a kapcsolót. A hangerő és hangszín tekerentyűk óvatos mozgatására meglepődtem. Nem KH-s egyik sem. Sehol sem recsegnek.
Már felhoztam a fáskamrában őrzött középiskolás koromban vásárolt T422 maradékot is.
Pl. az aránydetektor, meg két kapcsoló, és műanyag nyomógombok maradtak épen.
A ferrit-külső antenna váltókapcsoló és a hangszínkorrektoré is megvan.
Pl cserélnem is kell, mert ebben törött.

A ferritantennán 52 menetet számoltam meg. (Holnapig félreteszem, s akkor újraszámolom. Hátha közbeszól a politika!) Sajnos a Kádár Géza könyvben ez nincs leírva.
Jó lenne, ha valakinek volna és megmondaná, Azt hiszem írok a Klimaj Mihálynak. Az ő honlapján láttam egy lemezjátszós változatot.

Volt egyszer egy rádió

2011-06-09T02:18:00.000-07:00

Lengyel csoda. Taraban3 névre hallgat.
Meg kéne nézni, hogy mit tud.
Se kép, se hang.
Eddig jó.
Pofára a hangerő poti tekerője cserélve. Ettől még működhetne.
Kicsomagoltam.
Kosz, mocsok, igénytelenség.
Fújkálás, takarítás után itt-ott kopogtatva morogni kezdett tapogatásra.
Még nem harap.
Isostat.
Az üzemmódkapcsoló takarítása nem megy odabenn. Az URH, az AFC és a PU gombokig oké, de utána a fél világot ki kellene szedni.
Akkor ki az egész, s ha már az kijött, a többi is kapott zsíroldós mosást.
Összerakva ismét nem indul.
Az UL1211-es közpfrekis IC lábain nem a rajzon megadott értékek.
Először csere. Kapott tokot, ha mégse, akkor vissza az egész.
A mosás előtt még volt URH-n 1 műsor, de az is mesés. Hol volt, hol nem. Pedig az sem volt KH. Csak eltűnt. Finom és durva kopácsolásra sem válaszolt.
A mosás után a kerámia 47nF-os kondik lettek gyanúsak.
Az egyik cseréje után jött némi fújás, az IC lábai felvették a megfelelő értékeket.
Vissza az eredeti.
Zúgás jó, életjel csak PU-ról.
Kéne valami KF. Szkópot nem akarok elővenni.
Összeütöttem egy OC1044-re tervezett kapcsolást, de az fenn pörgött 600kHz fölött, közben rámesteledett.
Holnap is jó lesz.
Közben előkavartam egy jó öreg Sokol 403-at. Hosszú farok a demodulátor dióda elé. Jó lesz KF gencsinek.
Hótt halovány hangok.
A szorzódemodulátorok melletti 47 nF-os kondikat már 100-asra cseréltem. Aztán kerestem egy halom magyar 47nF-ost. A Kőporc teszi, amit kell.
Az utolsó KF-től üvölt a hangszóró.
Előtte nem.
Hagyjuk még száradni.
Közben felfedeztem, hogy a ferrit rúdon az egyik tekercs csak egy oldalról van bekötve.
Visszakapar a litze, és beforraszt.
Közép hullámon megszólalt egy szlovák műsor.
Érzéketlen.
A Sokolt húzzam az ő KF-jére, vagy fordítva?
A Taraban közepén kristályszűrő. Ő győz.
A Sokolt mégsem nyúzom.
Miért nem hangol ez a dög?
Kivettem a forgót.
Szösztenger.
Újabb zsíroldófürdő.
A lemezek között pár kiloohmnyi ellenállás.
Fújás, takarítás, az eredmény mindig rosszabb.

Oldalt a forrasztások mellett még mindig marad valami.
Még mosás.
Szárítás után is zárlat.
Akkor elégetjük.
A weller páka trafója elég erős.Némi szikrázás után úgy tűnik jó lesz.
Rámérek... aztán a trafóra.
A biztosíték ment ki.
Próbálom a tengely végén a csavart megmozdítani. Összenőtt a forgókondi önvényével.
A Taraban előlapján gyanús lyuk. Pont a forgókondi előtt.
Lehet, hogy kívülről vertek rá egyet anno, hogy szóljon, s amikor már nem volt ez a megoldás jó, kidobták?
Hát majdnem megjavítottam egy teljesen felesleges rádiót.
Most kaphat megint egy jó nejlonos dobozt, és mehet az alvók közé. Hátha egyszer kerül még ilyen forgókondi.... vagy rádió.

2011-02-06T02:27:00.000-08:00

Az öreg rezsó. Nem boncoltam, hanem kitakarítottam.

Egy anyát kell levenni, és feltárul a bele.

A köldökzsinór kerámia gyűrűkben viszi az áramot.

Ezeket az érintkező felületeket akartam látni, mielőtt kipróbálom.

De ha már szétszedtem, megdolgoztattam a zsíroldót rajta.

Az azbesztlapot nem mertem levenni. Pergett volna szerte azonnal.

Megtisztulva.
Jöhet a próba.

Hangolt körös műszerek 3.rész

2010-05-15T00:16:00.000-07:00

Készülnek a tekercsek.
A kedvencem az a kis Omega. A legnagyobb frekvencia meghatározója. 7mm-es fúróra tekert hurok.
Annyira szép, hogy külön is megmutatom.

Ő még nem most várja a beforrasztást.

Tegnap este sajnos az NF oszcillátor nem volt hajlandó dolgozni. Mörfi szerint - amúgy magyarosan írva :-) - az amatőr készülékben csak az oszcillátor nem rezeg. Most bejött.

Lehet, hogy ez a BF tranzisztor volt rossz a Junoszt tunerban? De én is elmelengethettem. (Nem kizárt, csak nem is jellemző.)

A következő tranyót még kioperáltam éjjel, de már nem bontottam le a felépítményt. Hagytam mára.
Tényleg, a lényeget még nem is írtam meg.
Engedélyt kértem a tervezőtől, és meg is kaptam. Mindjárt bescannelem a kapcsolási rajzot.
Chrenko Ferencnek hívják, és még aznap válaszolt. Mindenre fel voltam készülve. Arra is, hogy elutasít. 'Ebben az anyagias világban...' de udvarias, barátságos fickó. Ezúton is köszönöm Neki.

A műszer pontos leírása a Rádiótechnika 2007-es évkönyv 171-176 oldalán olvasható. Ezt nem ismételném meg. Nem is tudnám megfogalmazni. Én az építkezés fogcsikorgató szépségeiről akarok írni.
Ma pedig egy VEF 206-os rádión ki is akarom próbálni. Meg minden a kezem ügyébe kerülő rezgőkörön, és antennának alkalmas vas- és alumíniumboton.
Meg amikor ember tervez, a természet perverz.
A Junoszt tuner BFR tranzisztorai PNP-sek. Betű nem volt rajtuk, csak festés, és amikor már minden ötlet elszállt, elővettem a használati utasítást. Ezesetben a kapcsolási rajzot.
Szomorú vagyok.
Az összes itthon tárolt hulladékban sincs BFR91A. Tehát vagy beröffen a kapcsolás BF 198-cal, vagy várnom kell hétfőig.
...
BF224T -vel beindul. 200kHz táján remekül mérhető a frekvencia, is, de kisebb tekerccsel azonnal megállítja a szkóp és a frekvenciamérő is. A tapintócsúcs érintésére.
Légmagos tekercsekkel így nem pörög fel.
A tuchel dugó szoknyáját eltűri. Gondolom, az egyhurkos 100MHz környéki üzemhez le kell majd húzni róla.
Szóval lesz még egy kör hétfőn. Lebont-visszaépít. Addig lehet hanczurozni vele.

Hangolt körös műszerek 2. rész

2010-05-13T00:56:00.000-07:00

Még egyik sincs kész, de ha a végén fogok neki az írásnak, akkor elmarad. Inkább közben is leírom a "gyötrődéseim".
Pl. a forgókondenzátorról.
A zsebrádiókban használt forgókondikról sok jót nem írtak, nem is akartam veszkelődni velük.
A lemezek közötti fólia állítólag 100MHz környékén már megfojtja az oszcit. Csak AM sávos zsebrádió szóba sem jöhetett.
Akkor jöjjön egy NDK rádióból kitermelt jószág. Csakhogy ennek nem 180 fok, de még csak nem is 360 fok a végállások közötti körútja. Másfélszer megfordul a tengely. Erre nem lehet jó skálát csinálni. Vagy húrozni kell, ami ugye kicsit nyeklik, picit nyaklik, meg a bánatos bánatnak bonyolítani valamit, ami egyszerűen jó. Már az öngyilok is megfordult a fejemben. Előkészítettem a kést, amikor Nufi bedobta az aduászt.
- Miért nem kérdezed meg a Békát?
Hogy ez nekem nem jutott eszembe?
Szerintem megérezte, hogy mekkora a baj, mert nagyon hamar válaszolt. Most ugyan nem talál, de a VEF rádió forgójáról levehető az áttétel. Döndült a föld, 40cm-t a levegőbe emelkedtem, akkora kő esett le a szívemről. Mégis lesz kapacitásmérőm. Tudom, ez a rész még a GDO-ról akar szólni. Folytatom is. Az asztali rádió kondenzátorán nincs csavarnak helye.A négy sarkán a forrasztás rögzíti. Vagyis kifűrészeltem a panel megfelelő részét, és a négy forrszemen kívül minden fóliát lereszeltem róla.
A panel kilógó részein már csak a két lyuk, meg távtartó... Süllyeszett lyukak az előlapon. Eddig megoldva.
De így meg nem ér ki a tengelyvég. Meg kell hosszabbítani.

Kézben fúrva rondán elmászik a középpont. Ha beletolom egy 2cm-es pozdorja lapba, akkor merőleges marad fúráskor a tengely, de ettől még nem lesz pont középen. Ráadásul a másfeles fúró bele is tört.A két és feles még éppen jó.
El leszek még vele egy darabig. Illetve egy működő változat már van. A leghosszabb 2,7-es csavarom fejéből reszelni kellett, hogy rá tudjam tolni a tekerőt. A tekerőre pedig nagyanyám kiváló dolgozó jelvényének dobozát áldoztam fel. A pleximutató nem tetszett meg, inkább kivágtam egy szoknyát a forgató gombra. Azt kell majd kicsit felpolírozni fogkrémmel, és belevésni a mutató vonalát.

Hangolt körös műszerek 1.rész

2010-05-12T10:11:00.000-07:00


Ez a korszak kimaradt az életemből. Nem építettem rádiót, meg sok olyat, ami a Rádiótechnikában benne volt. Most meg - vénségemre - belezúgtam, mint izgatott dongó a légypapírba. Elhatároztam, hogy csak minőségi alapanyagból építek. Kipróbált alkatrészeket használok. (Mondhatnám úgy is, hogy az itthon tárolt szemétből építem, de jobban hangzik az előző mondatban.) Kinéztem Hetényi úr induktivitásmérőjét, egy vobler megjelenítőt és ujjgyakorlatnak egy GDO építését.

Gondolatébresztésül lesétáltam a Dunapartra, és begyűjtöttem az ott elfekvő elektronikai hulladékot. A címképen egy rádió panel látható. Ebből bányásztam ki a forgókondit a GDO-hoz.
Szabvány fekete dobozom volt már itthon, és szinte minden ellenállást megtaláltam a listából. A fúrás-faragás, rajzolás, maratás, beültetés nem nagy kunszt. Vannak korábbi bontásból származó paneldarabok. Az izosztát átjelölésével nem is vesződtem igazán. Ráfogattam pillanatszorítóval a megfelelő helyre, és a két kapcsolónyi átjelölés helyett rögtön meg is fúrtam, és lukat nem rontottam el. Tranzisztorokat is NDK-s szürke tranyókból raktam bele, nagyfrekiset Junoszt tunerből kínoztam elő. A BC 212A pedig volt vadonat új... már 20 éve a fiókban. A bontott alkatrészeket ellenőrzés után forrasztottam be, az újat nem.	Mi volt a rossz? Igen, az egyik BC 212A.
A valamilyen PNP, aminek elég hosszú volt a lába, már beindította a kütyüt. Eddig ment minden szépen, de az ördög ugye nem alszik. Ez is este nyitotta ki a szemét igazán. A javasolt fotón is közölt megoldástól eltértem. Nem lapos, hanem magas dobozom van, és úgy döntöttem, a front oldali csatlakozót tuchel aljzatból alakítom ki. Választottam PC-ból bontott változatot. Erről levettem a fém alkatrészeket, és csak 3 hüvelyben hagytam érintkezőt. (2 elég volna, de a középső nem jött ki.) A mérések bejöttek, - ez nem szokott sikerülni - a sarokba került elsőre, és még a dugót is kényelmesen be lehet dugni. (Máskor ferdén kell a csavarokat beerőltetni, és tágítani a lyukakon jobbra-balra.)
Jó. Eddig minden oké. De most jön a neheze. A kapcsolók panelját középen két szegecselhető anyával tervezték. Nem gond, a dobozaimban van távtartó számítógépből. Először átmeneteltem metrikusra az anyás végét. A legkisebb anya sem fért be a két kapcsoló alá. Ki kellett forrasztanom az izosztátot, és megemelve vissza. A beültetett panel lyukait is élmény volt átjelölni a dobozra, de ez még csak-csak sikerült, ám a tetején már csak az amerikai szabványú hatlapfejű csavarok jók. Ez már elveszi a skálától a helyet. A tuchel aljzat is odébb rendezi a sort.

Eltérítő tekercsek

2009-04-05T12:26:00.001-07:00

Ma beindítottam a monitormészárszéket. Kivégeztem öt képcsövet. Kettőn még volt panel is. Valójában útban volt már a sok üveg, és a vezetékre volt szükségem. A halottak listáján 1db Toshiba, 1db. Philips, 1db. Chungva, 1db. Panasonic és egy Samsung égő volt. A Philips kivégzését hagytam utoljára. Nem túl látványos. Egy 61cm-es nagy képcső hosszan szívja a levegőt, ez a 15 hüvelykes azonnal megtelik. A Philips monitorban lilásan villogott a képcső nyaka. Utólag eszembe jutott, hogy azért selejteztem. Ha találok holnap nagyot, akkor kicserélem a videót. Lehet, hogy megbontok egy Orion tévét? Az A51 701X lengyel képcső vagy húsz másodpercet is sziszeg. ( Csak sajnálom. ) Az eltérítő tekercsek érdekes kiegészítőket tartalmaznak. Ezek nincsenek a rajzokon feltűntetve. A legtöbb segédtekercset a Toshiba képcsőre helyezett JVC eltérítő szerelvényen találtam. A műanyagperem alatt kis ferrit és mágneslapocskákat. Nem csak a színtisztaság helyesbítésére betolt műanyaglapra ragasztott téglalapocskák, hanem a műanyag csévetest üregeibe rejtett hasábok.

Mondjuk, ha megnézünk egy őskori leletet, látni, mit fejlődött a térítgetés. Ez a szépség a padlásunkon nyugodott. Talán Tavasz, vagy hasonló tévé képcsövéről került le. A geometriai helyesbítő mágnesek egyszerű rudacskák alumíniumcsíkban. Élmény lehetett a beállításuk a PL500 fölött átnyúlva és a tükröt bámulva. Igaz, javítottam olyat is, ahol a kutyaházat még visszatették, de legtöbb esetben már nem volt meg.
És még egy újabb gyilok.

Ez a képcső egy Orion tévéből került ki. Nagyáramú eltérítő, szép, könnyen cserélhető. A tekercstest négy oldallapján négy csavar oldásával levehető.

A csavarral képcsőre ragasztott műanyagon még kicsit pozicionálható is.

Meg ilyen ferrithernyókkal. Persze aki ezekhez hozzányúl, készüljön fel minden másra is. Hatással lesz a színtisztaságra, a konvergenciára is.

Rádió

2009-03-02T13:04:00.000-08:00

Fura, de régen nem izgatott különösebben. Mindig is volt rádiónk. Anyunak egy Hitachi zsebrádiója a konyhaablakban, a (villany)zongorán állt egy R4400-as csöves jószág. Később átkerült a lemezjátszóra, és nyolcadikos koromban kaptam egy Toshiba RT313F rádiómagnót.
Az iskolába is vinnünk kellett szakmai gyakorlat ürügyén valamit. A szomszédtól kaptam egy kehes jószágot. Jól meg is tekergettük - ki-ki a magáét - az órán, és ezzel le is volt tudva.
Még egy olyasmire emlékszem, amit egy másik szomszéd hozott át javítani. Ez már igazi munka volt, és hatalmas örömmel cseréltem rajta telepcsatlakozót. Igazi 9 Voltos zsebtelepről operáltam le. Még a munkadíjamra is emlékszem, egy lottót kértem (akkor 3,30 volt) és azt mondtam, vagy nagyon jól fog fizetni, vagy nem lesz belőlem szerencsejátékos.
Nem lettem milliomos.
Ugrom egy kicsit, nem fogom az összes VEF és Hitparade. és egyéb rokonoknál létező csodabogarat felsorolni, inkább megemlékezem egy kollegináról. A Villkész hatalmas munkaasztalán cserélgettem a javítanivalót, mikor felvettek hozzánk egy bájos szőke szépséget a recepcióra. Ő vette át a készülékeket. A nevére már akkor sem emlékszem, ha mélyhipnózisba zavarnának, de a munkáját nem felejtem el soha.
A munkalapon ugye szerepelt az ügyfél neve, a készülék tipusa, és gyári száma is. A vevő neve még csak olvasható is volt, az aláírása meg a hölgy kézírása együtt dekódolható volt, a gyári szám sokszor volt 16 10 8 7 6 55 és a tipusmegjelölésben a Tuning rádió. Ebből volt a legtöbb, de a kedvencem a Leo indicator volt. (Ezt legalább fel lehetett ismerni a világító diódasorról.)
Az egész pedig azért jutott eszembe, mert találtam egy szerencsétlen törött VEF rádiót a Dunaparton. Miszlikbe szedtem, és kedvet kaptam belebújni ismét a rezgőkörök világába.
Építeni kellene egy rádiót. De milyet?
Amivel a DCF 77-es adást tudom fogni.
Az ilyen ötleteim általában elmúlnak minden nyom nélkül, de most belém bújt az ördög. Megkerestem a Rádiótechnika 1987/2 számát. Végigolvastam az Elektronika fórumon a sorozatot, és beültem válogatni az alkatrészeket. Mondjuk TCA440-em nincs, és csak 18mm átmérőjű vasmagokat találtam itthon, de a VEF roncs ferritrúdjánál is találtam hosszabbat. Rápedertem a 300 menetet, és nagyon elégedett voltam magammal.
Az aktív antennát sem az újság alapján terveztem meg, hanem az egyik fórumozó (Spagoca) nyomán. Azt előre eldöntöttem, semmit sem akarok venni a rádiós részhez, tehát vagy találok itthon valamiben TCA440-et, vagy valami egy integrált áramkörös AM rádióból építem át.
Eddig úgy tűnik, a TA8164P -vel készült rádiósmagnó lesz a szervdonor. Az URH nem érdekel, az AM vevőt kell hozzáigazítanom. Megtekerem a 2,5kHz-es középfrekvenciás tekercseket, és az oszcillátor 80kHz-esét is. Ha ez sikerül...
Még a jövő zenéje.
Az aktív antennához találtam orosz tévé szenzorfiókjából bontott FET-et. кп103ж
Impulzustápokból bontott kondikat és ellenállásokat kerestem. A bipoláris tranzisztorból is ami először a kezembe akadt. BC214 és BC182B.
5Voltról semmi életjel. A FET-ről azt olvastam, hogy 10V max. Adtam neki 9V-ot. Ennyi nem kap, de gyanusan semmit sem csinált. Ja, ha P csatornásat rakok az N-es helyére, ne is várjak semmit. Újabb kotrás a tranzisztorgyűjteményben. 2N3819. Ezzel már jöttek a szkópon a szőrök, és hangolható is lett a tekercstologatással.
A következő projekt a rádió ébresztése és tekercscsere lesz.
A képeket is holnaptól fogom beszúrogatni.
***
Eltelt pár holnap. :-)
Azóta Belefúrtam magam a RT évkönyvekbe, és az alkatrésztemetőimbe. Kiválogattam a tekercseket, és ma megszülettek az első tekercsek.
A rajz alapján a L2, L3 és a L7.

Ez lenne egy frissen kibányászott VEF kf árnyékoló serleg nélkül.

Itt még csak kettő volt kész. A harmadikhoz éppen megleltem a hozzávaló drótot.

Ledek

2009-02-07T14:51:00.000-08:00

Tegnap este játszottam a kis webkamerámmal.
Ha jól kitekerem az optikáját, nagyon apró alkatrészt is megmutat. Milliméterekre meg kell közelíteni a tárgyat, amitől a megvilágítás lesz egyre nehezebb. Minden csillog, és egy rezzenés a kézzel, máris ugrott a fókusz, de megéri.

Tekereg az asztalomon a bringás villogó, amit összetörtem. A csomagtartóba tűzve jártam vele, de nem túl jó a patentje. Egy kátyúnál öngyilkos módjára levetette magát az úttestre, s hiába álltam meg azonnal - mutava az autósnak, hogy térjen ki, műszaki hibám van - a búráját nem tudtam megmenteni. A gépkocsi alatt végezte.
A lényeg - a ledsor ép - maradt. Úgy ülnek, mint (műanyag)verebek a villanydróton.
Persze a verebeket nem szokás hátulról beforrasztani.
... és elemfészket sem raknak.

Mondom, tegnap felkeltette a figyelmemet hogy ez átlátszik. Mi van egy LED-ben? Mármint a dióda műanyag burka alatt a régi zöld kék és piros műanyagban elég nehéz volt felfedezni, mi lakozik a homályban. Ez a kis lámpahelyettesítő viszont szép áttetsző sipkát kapott. Kivehető alatta a fényvisszaverő anyagból készített búra. Az a minireflektor. Hát nem szép?

Tuner és RF modulátor

2009-02-04T03:45:00.000-08:00

Most lehet, hogy átesem a ló hasa alatt, de annyira szép ez a doboz, hogy külön bejegyzést szentelek neki.

Ez az egység fogadja az antenna jelét, és kiválogatja belőle az állomást. Egy dobozba került az RF modulátorral is.

Ott középen újabb lakóra leltem. Amint észrevettem, kilakoltattam. Viszont érdekelne az az elme, akinek anno eszébe jutott felmászni az eperfára, és levetkőztetni a hernyókat, hogy selyembugyogót fonhasson-szőhessen az asszonyi pajtásának.

A forrasztási oldalon három IC is látható.

A TSA5520T a 'frekiszintézer'.

A lábak leírása.

RF	1	RF signal input	rádiófrekis bemenet
VEE	2	ground	közös
VCC1	3	supply voltage (+5 V)	tápfeszültség
VCC2	4	band switch supply voltage (+12 V)	sáv váltó (kapcsoló) tápfeszültség (itt megy be a 12V)
BS4	5	PNP band switch buffer output 4	a negyedik sáv (mondjuk ez a kábelcsatornákhoz)
BS3	6	PNP band switch buffer output 3	a harmadik sáv (pl. UHF)
BS2	7	PNP band switch buffer output 2	második sáv (pl. VHF IV-V)
BS1	8	PNP band switch buffer output 1	első sáv (akkor legyen ez a VHF 1)
CP 9	9	charge-pump output	töltő pumpa kimenet :-) (mindjárt utána nézek) Élmény ez a fordítósdi. charge-pump current; CP = 0 = 60 mA; CP = 1 = 280 mA Mit tölthet?
Vtune	10	tuning voltage output	hangolófesz
SW	11	bus format selection input, I2C-bus or 3-wire	buszválasztó (Vagy I2C buszon kommunikál vagy 3 madzagoson
LOCK	12	lock detector output	tiltásérzékelő kimenet (ezt is ki kell deríteni, hogy a csendesítés /muting/ vagy mi a búbánat vezérelhető innét)
SCL	13	serial clock input	soros órajelbemenet (gondolom a kommunikációs busz ütemezőé)
SDA	14	serial data input/output	soros adat ki/be(járat)
CE	15	chip enable/address selection input	csip engedélyező / címválasztó bemenet
XTAL	16	crystal oscillator input	kristályoszci bemenet

Arról a töltögetős lábról olyan rajzot találtam, amitől nem lettem okosabb. A hangoló feszültséggel van kapcsolatban. Az általam kapacitív osztónak értelmezett részlet tranziensek visszacsatolására lehet alkalmas, de nem biztos, hogy ez a megoldás.

A TDA8722T az I2C buszon keresztül programozható modulátor. Beküldjük neki a szalagról leolvasott képet és hangot, ez a kis húszlábú pedig ráülteti a nagyfrekvenciára, hogy a tévé is megtalálja, és adásnak nézze.

Az ALPS integrált áramkört pedig a keverőnek és oszcillátornak érzem. Egyenlőre még nem találtam hozzá doksit.

Apropó dokumentáció:
A nxp-ről le lehet tölteni pdf-ben a Philips ic-k adatait.

Igazából jó lenne kipróbálni, működik-e, de ez már nem analóg technika, hogy egy kettős táppal adunk neki 12Voltot meg 0-30-ig, és hajrá. Erre a célra továbbra is az öreg felültöltős Panasonicból kiszedett konzerves dobozt kell előkeresnem.

Philips videóroncs

2009-02-02T07:05:00.000-08:00

A hét vége itthon telt. Olvastam a Béka blogját. Mekkora munka ez? Fel sem tudom fogni. Illetve befúrtam a fejem a szétszedett vagy javításra váró magnóim közé, és vérző szívvel tapogattam, mitől váljak meg.
Gondoltam, csinálok a magnó motorokról egy képsorozatot. A BRG (csöves szalagos) 220V- osától a TESLA B90-esen (szintén 220V-os, de a magnó már tranzisztoros-IC-s) keresztül a kazettás magnók egyenáramú, pár voltos szénkefés szalaghúzó erőgépeiig.. A videók három fázisú vezérlővel összeépített lassúmozgású capstain motorjáig. A végén meg bemutatnám a CD-ből kivehető apróságokat.
Ez azzal is jár, hogy ki kell bányásznom a guanoként ülepedő vackok közül, és még elég hideg van a fáskamrában.
Ma viszont rámkacsinott a szerencse.
Délután kiugrottam a postára. Visszafelé jövet legördültem a Dunapartra. Szeretem a vizet nézni, és jól jött volna a fényképező gép, mert azt a tömérdek szemetet, amit Budafokon találni, nem ártana már odadörgölni az internet orra alá.
A vágóhíd utcai aluljáró magasságában egy fekete dobozra lettem figyelmes.
Bringa lassít, én meg körülnéz, fekete doboz be a bringakosárba.
Egy videomagnó.

	Végre, ehhez a roncshoz aztán semmi sem köt, lehet rajta gyakorolni mindenféle fényképezést.
	Itthon le is tettem a lépcsőre. Akkor még a fény is elegendő volt. Elég viseltes szegényke. Valakit nagyon megharagíthatott.
	Philipsék gyermekeként jött a világra. Ezt kivágtam lemezollóval a hátlapból. Rábíztam a scannerre. (Pedig pont a hátlap maradt meg teljesen épen. Semmi sérülés nem érte. A támadó becsületes harcban, előről küzdötte le.)
	A párom még tanított a konyhában, én meg bevonultam - szinte a szőnyeg alatt - ezzel a halottal, és kikapkodtam a mechanikát... már ami maradt belőle.
Amint látszik is, bakó már előttem lefejezte.
	Ezt hagyta nekem. Kerekeket, capstain motort, törlő és hangfejet.
	A hang és CTL fej egy szép fényes, a törlőfej az a sötétszürke. A hangfejről mindenki el tudja képzelni, mire is jó, a CTL fej pedig olyan kontrolljelet rakosgat a szalag szélére, amihez kép - pontosabban félkép - indítását lehet időzíteni. Amikor pl. ezzel van baj, a magnón ugrál a kép, mászkál benne a zajcsík, és a hang is rondán nyávog.
Jó anyagból készült. Teljesen ép. Apró szalagnyom található rajta, de kopásnak még nem nevezném. (Tudom, az én szókészletem nem kincs.)
	Most egy szép nagy kép a nagyítón keresztül fényképezve.
Ez a kép rendesen megbuktatott. Mutatja a fényesedés, hol kopott a fej.	Ez sárga lesz, ha halogénnel világítom akkor is. A vaku sem ott csillan, ahol szeretném. Még sokat kell gyakorolnom. Vagy megvárni a reggeli napsütést.

Mondjuk a görgő még szebb.

Egy falusi traktorkijáró előtt néz ki így az aszfalt. (Igaz, városi építkezést is írhattam volna.)

Ebből sem lesz már motor

Juhhéj! Köszönet Gézának a segítségért! Kitettem a mozgóképet is a blogba. Igaz, hogy nem úgy, - mert a blogspot magától is tudja kezelni - de ettől a művelettől féltem egy kicsit. Itt többször is megjártam, hogyha beraktam a képet, a program átszerkesztette a bejegyzéseimet. Töltögethettem fel a <> (Ugrás a következő sor elejére) jeleimmel újra és újra.

	Innét kitépték a hálózati trafót és a bemeneti fojtót is. Vajon tudatos volt, mert valaki ebből a porvasból akart nagy villámot csiholni?

	Ez a kis okos fekete négyzet a háromfázisú generátor, és azok a csillogó karikák a motor tekercsei. Érdekes, de nekünk az iskolában még nem ilyeneket mutogattak.
	Aki itt kijelzett, az volt a kijelző. Nekem volt egy nagy álmom, hogy az erősítőmbe futófényes kijelzőt tegyek. Még meg is vettem azt a fajtát, ami a VT torony Akai magnójában jelezte a túlvezérléseket. A kijelző azóta is ott pihen a fiók mélyén, a végfok pedig már rég új gazdit boldogít.
	A természet nem is visszafoglal, hanem azonnal birtokba vesz mindnet.

A tápom

2009-01-30T05:44:00.000-08:00

Tanulok Békázni'. :-D

	Én is Boncz-asztalra teszem a saját építésű tápot. (Ez ugyan egy hokedli, de az erkélyen jobb fény van, mint az asztalomon.) A dobozát egy kollégám hajtotta lemezből egy - a műhelyben megfordult - akkutöltő mintájára. A poti tetején ORIONTON-rádióról leemelt forgatógomb. Banánhüvelyeit UNIVEKA-ból bontottam.
	..és most hátulról. (Valóban nem az első ötlet volt a legjobb. Hogy mit is akartam berakni ide? Már fogalmam sincs.)
	A gumitalpakat sem bonyolítottam túl. Magasabb legyen, mint a csavarfejek, és kész.
	Elektor magazinban jelent meg a kapcsolás. Az volt benne a csoda, hogy nem kellett két szekunder tekercses trafó, mégis leszabályozott 0 Voltra. Fázistoló kondikkal is táplál egy graetzet, és annak körnek a pozitívját köti a teljesítményt szolgáltató másik kör testjéhez. Megtaláltam. Pedig nem is én rajzoltam, és elég mélyen volt.
	0-30 voltig megy. Hangolóegységek vallatásához volt fontos. Egyébként kb. 2A-t bír, de azt nem szereti. Zsebrádióhoz, néhány wattos autórádióhoz elegendő volt. Viszont a hirtelen zárlatra visszalőtt olyat..... Utoljára egy kis multiméter (névtelen, és az osztója szakadt volt) szenderült jobblétre tőle, pedig az akkor épülő induktivitásmérőmbe szántam. (Legalább egy hernyócsavart fűrészelhettem volna a gombhoz!)
	Ez a pók pedig azért ilyen, hogyha javítani kell, akkor is elérjen jó messzire. :-)

	Itt meg egy csomó csomó látható. Huszonéve nem volt még bepattintós, vagy PC tápból kiszedhető törésgátló. A tőben szakadt magnózsinór vége le, aztán két csombék, és mypolán. Aztán ráforrasztva a trafóra. A bizti eszembe sem jutott. (..és ez bizti!) Először - bevallom - még lyuk sem volt a tápkábelnek. A zsinór évekig a doboz oldalán bújt ki a résen.
	Mennyi hely van még benne! Ezt ma már büntetnék. A panelhez is hozzáférni. Le kell kopognom, mióta összeraktam, nem kellett javítani.
	Kujbisev. Ugyan valami NDK-s irodagépből került ki, de remek jószág. Van rajta 50 volt körüli feszültség is. Ha az Elektronika C430-as tápot javítottam. Nem akarózott mindig 220-ról hergelni az UJT helyettesítő áramköröket, meg így galvanikusan le is voltam választva. (Mondanom sem kell, ilyenkor nem volt rajta fedél.)
	A 2N3055-ös tranzisztor Elka55-ös számológép hűtőjén. Olyan kicsinek tűnik, de bírja a gyűrődést. A rozsda arról árulkodik, hogy még autóakkut is töltött szegényke.

Régi történet

2009-01-29T08:29:00.000-08:00

Még a miskolci Villkésznél dolgoztam, ott járt körbe a történet. Igaz volt? Nem tudom, de olyan aranyos.
Kenyeres Ernő kollégánk köztudottan nem szerette az alkoholt. Pusztította is, ahol lehetett. Egyébként jó szakember hírében állt, s humora is volt.
Történt egyszer, hogy kiment helyszínre javítani. A televízión vízszintes csík. Csöves tévénél hagyományos diagnosztikai módszer, hogy az elégett ellenállásra juttatott nyál beindítja a csövet. Ernő jókora csulát köpött a csavarhúzóra, áthúzta az elégett ellenálláson, majd a tulajdonoshoz fordulva kijelentette:
- Ez az ellenállás szakadt. Volna két megoldás. Egy olcsóbb és egy drágább.
A tulaj persze kíváncsi volt:
- Mi lenne a drágább?
Ernő megkapaszkodott az asztal szélébe, és bontogatta az ellenállásos szappantartót.
- Kicserélem az ellenállást.
Az anyagi vonzatokról nincs tudomásom, de a tulaj kíváncsi volt a másik megoldásra is.
- Beépítenék egy műanyag csövet, és amikor elmegy a kép csíkba, valaki a tévé mögé áll, és beleköp egyet.

Mit is tud a scannerem?

2009-01-29T02:28:00.000-08:00

	Első nekifutásra valami orosz zsebrádió panelja. Selga, vagy inkább Sokol. A Sane pnm kiterjesztésű fájlját GIMP-pel jpg-vé konvertáltam. Az oprendszer OpenSuSE 11.1. Az alapfelbontás 75 pont hüvelykenként.
	Jöjjön akkor a 600 pontos. A HP2300C 1200 dpi-t is tud, de ezzel is elégedett vagyok. Annál is inkább, mert ilyenkor már rázza a sok apró lépés szegénykét és hangos.

A panelokról még annyit be kell vallanom, kimostam őket. Ami dzsuva megtelepszik, az kap a hideg zsíroldóból permetet, és pár perc múlva minél melegebb vízzel átöblítem. Ennek a forgókondi és a tekercsek biztosan nem örülnek, de ha elegendő időt hagyok nekik kiszáradásra, akkor meghálálja a befektetést, hogy nem csillog a gyanta, és nem takar el panelrepedést a kosz.
Pl. sorkimenő trafónál is találtam meg húzást, amit a por alatt csak hallottam. Ettől még nem javul meg a motyó, csak olyan 'Tisztább, szárazabb érzés'..

A végére hagytam még három tranzisztort. Ezek mind műanyag bugyogóban voltak, én vetkőztettem le. Ha jól melékszem, S2000 és 2SCxxxx kapcsolótranzisztor volt elhalálozása előtt.

Meg egy lézerfejet. Halott CDromból félretéve. Hátha jó lesz valamire. :-)

Beleszerettem a Béka honlapjába

2009-01-28T06:54:00.000-08:00

Olvasom a szétszedtem rovatát ennek a srácnak, és gurulok a nevetéstől. Bontogatja a jobbnál jobb készülékeket és fotózza és videózza és kommentálja. Három napja lógok a honlapján. Béka weblapja Azóta kezdem visszafoglalni a munkaasztalom a másik szobában, és megjavítottam az akkutöltőmet, melynek nem tetszett az 1,2V-os ceruzaakkumulátor gyorstöltése. Egy ismerős videóját, melyből az 5Voltos stabilizátor költözött át az örök elektronmezőkre, egy 15 hüvelykes HP monitort. Ő két diódát egy 2,5Amperes olvadóbetétet és egy UC3842-es PWM-et igényelt. Gondoltam, megpróbálkozom én is ezzel a látványpékség műfajjal. Nem is olyan egyszerű. A számítógépem a másik szobában, a fényképezőgépet a párom is állandóan a használja, és kapom a megjegyzéseket, mert ő is letölti a képeimet. No, nem ez a harc lesz a végső, de kezdem magam összefogni. Először a fényképek minősége. A békesség megőrzése nálam a legfontosabb, előhúztam a csibémet. Ez egy Philips webkamera. Remek, beszélgetést is felvesz, és képet is ad, de a képe... Csak egyet mutatóba:

	Ez nem. Valahogy meg sem közelíti az elfogadhatót. Akkor marad a Kodak. Ezzel már fényképezek mindenféléket, de a virágok, emberek és nagyobb tereptárgyak nem csillognak annyira, mint egy nyomtatott áramköri lemez. Eddigi tapasztalatom szerint a legjobb mindig a természetes fény. Kiröppentem ezzel az apró rádióval az erkélyre, és alátettem homogén felületnek egy rajztáblát.
	Sötét. :-( (Tél van és esik az eső. Legalább a nap sütne!) Nosza, még megnyitva a GIMP. Adjunk neki kakaót. A felvilágosodás most a történelem óra után az én képemre is betör.
	Eddig ennyi. Se fókusz, se szépség. Pedig az a gyermeki kíváncsiság engem is legalább annyira fúr, mint a kollégát. (Már ha elfogad kollégának.) Mindegy. Tanulni nem szégyen, én pedig elég konok vagyok. Már előkészítettem a munkaasztal fölé a 150Wattos halogén refit, meg még tervbe vettem az episzkópból kibányászott nagy lencsének a munkára fogását. Most pedig hajrá!

Még pár perc Orionette. Az első munkaheyem Miskolcon az irodagépes szövetkezet volt. Komoly 18-19 éves ifjú ült az asztalom mögött. (én) A pénztárgépek akkor még jó nehéz vas monstrumok voltak, meg az írógépek is. Ezek mozgatására és egyéb teendőkre mászkált közöttünk Barna Lajos. Mint a neve is mutatja, cigányember. Jóhangulatú, lusta, de mókás figura. Ha elindult a hóvirágszezon, napokig nem jött be dolgozni, aztán előkerült, s mintha mi sem történt volna, folytatta 'munkáját'. Egyik alkalommal egy olyan ronda fadobozos valamit kukázott, ami megtetszett. Meg is állapodtunk, nekem kell, és egy kávé az ára. (Ha jól emlékszem 1Ft.50Fillér volt.) A pénzt a pohárral együtt tettük le a kávés asztalra, és kiöntéskor vette magához a főzésért felelős. Ez a fadobozos szörnyűség az a bizonyos Orionette. Nekem akkor sem rajzom, sem elképzelésem nem volt, mit lehetne kezdeni vele, de az egyik Facit számológép töltőjéről megszólalt. Hangszóró nem volt benne, azt a pincében talált tévéből emeltem ki, és hullámpapír dobozba rögzítettem négy fülénél fogva dróttal. Nagyon torz. Mi lehet a baja? Remek célműszerem - egy porecset- kihozta a P15-ös végtranzisztor egyik lábát. UFF! Ez vasból van. Ónszippantóval kiürítettem a három lyukat, és letoltam a tranyót majdnem tövig. Visszaforrasztva mindhárom lábat, működött is. Ezután a zsebszámológépek javításához (tv távirányítóhoz is jó, csak 1982-83 környékén még nem láttam olyat) pont jó indikátorhoz jutottam. Ha kapott tápot a számológép és nem világított semmi, akkor - szkópról még csak álmodtam - hangos kattogással jelezte a rádió, van-e élet a vacakban. Ekkor a KH és tranzverterkondik vallatása következett, illetve a kijelzőrepedések gyanuja.
Már nem tudom, mi lett vele,(a rádióval) valószínűleg katonáskodásom másfél éve alatt kidobták.

No ez a kép ár tetszik (Bár vakus, majdnem sík):

Átalakító (a 70-es évek Ezermester stílusában)

2009-01-22T13:03:00.000-08:00

Barátom kért meg, csináljak neki egy kábelt mellyel összekötheti a T-home dobozát (digitális vevőkészülék) a Videoton erősítős rádiójával. Neki csak cinch dugós kábelei vannak. Itthon nem leltem lengő aljzatot, hát először kis Niveás dobozzal próbálkoztam. Abba pont belefér a két (tévéből kiépített) aljzat. Sajnos a lyukasztó végigrepesztette szegényt, másik doboz után kellett néznem. Előkerült egy valaha KGST piacról bevásárolt forrasztó ón műanyag doboza. Ezt már nem kínoztam lyukasztóval, egyből fúróval estem neki. Az előlaphoz szorító vasbilincset számítógép soros portját tartó hátlapelemből vágtam ki, és két csavarral rögzítettem. Kapott még egy 5 pólusú DIN szabványú domino dugót. Vezetéknek ismét számítógépalkatrész került a ládafiából. Billentyűzet vezetéke, mert jó kis törésgátló van rajta. Ezzel kiváltottam a kirántást akadályozó bilincset is. Semmiség, de most örülök neki.

Lemezjátszó

2009-01-12T04:51:00.000-08:00

Látogatom a blogokat, és egyre jobban elmegy az önbizalmam. Jó lesz így, vagy jó lesz úgy? Az első nekifutás a fotó kiválasztása. Vakus vagy nem vakus, telibe vagy részletek, mikor mutatok többet. Kicsit kicsomagolva így fest. A hibái: kattog a lemezjátszó, a magnó nem teker - bár lejátszik - és nem jó a hangja. Legkönnyebb a kattogás felderítése volt. A görgő megkeményedett gumifelületén három gödör. Ezt cserélni kell.

Ekkora szerencsém ritkán van, a fiókból előkerült valami ZK 140T -ből itt maradt közlőkerék. A gumifelülete ép, a tengelyre úgy csúszott fel, mit az eredeti, és két milliméter lereszelése után a rögzítőklipsz is felkerülhetett. A magnónak is gumi baja volt. Megnyúlt a meghajtószíj. A mechanikát négy csavar tartotta, a lendkereket tartó lemezből csak egy csavart kellett kivenni, a másikat elég volt meglazítani, és hozzáférhető lett. A csere óta ez is megoldódott. A nem jó hang pedig azt jelenti, hogy a bal csatorna nem hozza a mély hangokat. Az még hátra van. A kiszáradt elektrolit kondenzátort is le fogom fényképezni, amint megtalálom.

'mit miért?' ' 'azért'

2009-01-10T11:11:00.000-08:00

Pár szó még az blogom elnevezéséről. A műszerészkedésem véresen komoly hivatásnak indult vala.
A zsebszámológépektől indulva elértem a kisdiákként kitűzött célt. Tévészerelő.
Ez volt álmaim középpontja.
No, nem az első lépcsőfok, nem is a második, de - mint az amerikai filmekben mondják - megcsináltam.
Kinek köszönhettem? Egyértelműen Mészáros Pisti haveromnak, akivel együtt katonáskodtam. Mészi kinézte belőlem, hogy értem is, amit ő mond, és én pedig voltam olyan nagyképű, hogy nem mondtam neki, hogy nem.
Inkább elővettem a középiskolai tankönyveimet, és megtanultam a szakma alapjait. Vettem a Gyurkovics könyveket,és Csabai Dániel sorozatát is. Beálltam egy másik kollégához orosz tévéket javítani. A kis elektronika c430-tól a nagy csöves Elektron 718-ig. Hajnalban, amikor abbamaradt a magyar tv műsora, a Csehszlovák tévén még volt műsor fél kettőig, és 'véresre' tekergettem a SECAM dekóderek ident tekercseit és fejből soroltam a 9H frekvenciáit. Mi maradt belőle?
Hát kicsit eltávolodtam. Először monitorok, majd pc-k javítása, egy autodiagnosztikai eszközökkel foglalkozó cégnél gázelemzőkkel töltöttem négy évet. Javítottam, kalibráltam.
Most pedig a magam lábán állok.
Jól?
Ki áll most jól?
Javítok én mindent, amit elém tesznek, csak hát amire a szocializmusban nem készültem fel, hogy elmúlok 40, és illik majd a magam lábára állni. Értem ezalatt az önreklámot, a munkák felmérésének legfontosabb szakaszát:Megéri-e?
Nincs nagyobb élmény, mint egy paramétereit sztohasztikusan változtató (rohadó) kondenzátort megtalálni egy középfrekvenciás erősítőben. Csak hát megéri-e? Vagy kideríteni egy újjáépített sorvégfok után, hogy a sortrafó húzásából eredt az a szikra, mely kioltotta a mikrovezérlő életét, mely a hangerőt, fényerőt, kontrasztot szabályozza.
Pardon, szabályozta.
Hányan hagyták ott a szakmát, mert az ügyfél nem akar ennyi pénzt áldozni a készülékre, a munka pedig benne van?
Én ezt mégsem akarom abbahagyni.
Ezt sem. Mert van benne valami élvezet is.

Holnap kiteszek egy Panasonic lemezjátszót. Pár szóban leírom, milyen hibákat találtam benne, és hogyan oldottam meg.
Mitől lesz ez zsebműhely? Talán a zsebkendőnyi asztaltól.

USB

2009-01-10T03:31:00.000-08:00

Saját eset. Magam kárán tanultam.
Kaptam egy négy gigás SD kártyát.
Valamiért a volt gazdi (barátom) elégedetlen volt vele.
Otthon belepróbáltam a fényképező gépembe. Elvileg a notebook nem csak varázslóval, hanem meghajtóként is látja, majd a madzagon megszólítjuk, mint "H" meghajtót. Nem válaszolt.
A játék ezzel nem fejeződött be. Fényképezzünk rá. A masina nem akart rá semmit írni. Leformáztam. Rá is írta a márkáját, hogy Kodak. (A gépem Kodak Z650).
Így a rajta hazahozott program is eltűnt, de semmi. Se írni, s olvasni nem sikerült.
Mindez este történt, és kezdtem lemondani erről a játékszerről, de ha már nincs jobb, jöhet a használati utasítás.
Mitől Secure a kártya? Belebújtam a 'gugliba', és keresgéltem. Szóval mindegy, hogy mitől, de a megoldás a fényképezőgép, mert ő csak két gigáig beszélget vele. Másnap az Auchanban vettem hozzá kis dobozkát USB csatlakozóval.
Nagy volt az öröm. Írni is, olvasni is tudtam rajta, és vittem is vissza a haveromhoz, tegyük rá újra, amit leformáztam.
A biztonság kedvéért az új dobozkám is rajta hagytam.
A gépébe bedugva az USB farkát, jelezte, hogy ennél többet is tud, de nem akar. Másolni, formázni, mindent lehetett vele, de olyan lassan, mint hajdanán az egyszeres cédéíróval.
Ajándék lónak nem nézve a fogát, így is örültem, de nem hagyott nyugodni. A gépén nem volt sárga felkiáltójel. Egy 3 gigahertzes masinán lenni kéne már 2.0-nak.
Majd otthon. A párom notebookján nem volt hibaüzenet, de nem is azon fogom használni. Jött a saját gépem.
Itt is gyorsabb a periféria, mint amivel én kezelem.
Zabosan kergettem a M$ javítócsomagját, az Asus honlapján a javítófoltokat, és ettől sem gyógyult meg.
Nézzük a BIOS-t.
A beállítás szerint FULL.
No itt volt a bibi. Ez a 12Mbit. A High a négyszáz valamennyi.
Elegendő lett volna a BIOS beállító oldalán elolvasni a HELP szöveget.
Azóta kielégítő az USB a gépemnek, nem panaszkodik.